Ez még december elején történt, amikor Anyának be kellett mennie a munkahelyére a visszamenetelével kapcsolatosan valamilyen ügyintézésre. Bár már többször magával vitt, mivel ez egy egész napos, hivatalos munka volt, a cégen belüli szaladgálással, Apa szabira ment (igazából lecsúsztatta a munkaidejéből).
Anya tartott tőle.
Hogy milyen lesz.
Hogy képes-e megbirkózni ezzel a feladattal.
De nem történt semmi.
A szokásos napi rutint, az evéseket, pelenka cseréket, alvásokat, csont nélkül abszolváltuk.
Ráadásul a kisebbik bátyámat ekkor kellett haza hoznunk a kórházból egy kisebb műtét után. És, mivel egész nap nem szopiztam, Anyának szinte durranásig megteltek tejjel a cicijei. Ezért koradélután Hozzá is be kellett mennem, hogy leszívjak egy kicsit belőlük :-)
Sőt, maradt idő egy kis főzőcskére is, aminek Anya nagyon örült, mivel nem volt érkezése a munkahelyén ebédelni.
Persze mindez azért nem különleges, mivel hetente 1-2 napon Anyának kimenője volt a tánc miatt.
Szóval volt időnk összeszokni.
